A bejgliket jól bevált recept szerint készítem el évről évre minden karácsonykor. Családom kedvence a mákos,

de természetesen készítek diós és gesztenyés bejglit is. Mi úgy szeretjük a bejglit, ha kevés tésztával és sok töltelékkel készül.

Viszont bármilyen süteményről legyen is szó, a töltelékeknek csak a képzeletünk szab határt:)

Ár: 2 500,- Ft/darab (hossza, mint a piros tepsi:), kb. 35cm)

Egy kis történelem a Wikipédiából:

A karácsonyi mákos és diós bejgli (kalács) készítése Magyarországon néphagyomány. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.

A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában. Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli/bejgli) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében. „Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta” – Magyar Elek: Ínyesmester szakácskönyve (1932).  Magyar Elek Pozsonyban kóstolta meg először a "pejgli"-t: „Nekem például a béke éveiben karácsonynál sokkal jobban ízlett a dióspatkó április végén, amikor tudniillik rendszerint Pozsonyba utaztam a lóversenyekre és soha el nem mulasztottam, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wendlertől, a nagyhírű pejglisütőmestertől…”